A honfoglaló magyarok, szláv fejedelmeket találtak ezen a területen. A régészeti kutatások szerint még messzebbre nyúlik vissza a térség múltja. Ezen a tájon 7 ezer évvel ezelőtt az újkőkori ember már letelepedett.
A település neve a XIII. századtól fordul elő az írásos emlékeinkben.
A XIII. század közepén Magna Villa és a Szabolcsi várispánság birtoka. A tatárjáráskor, 1241-ben teljesen megsemmisült, még 1245-ben is néptelen, puszta terület volt az egri káptalan misét szolgáltató papjai birtokolták. Ebben az időben kapta meg a királyi adományként a GUT-KELED nemzetség.
Az 1332. évi pápai tized-lajstromban Nagyfalu néven szerepelt, volt temploma és papja. 1459-ben egyházas Nagyfalu néven említik.
A falu a XIV. és XV. században többször cserélt gazdát. A Szabolcs Vármegyéről szóló 1896-os jubileumi kiadásban olvashatjuk, hogy a leleszi országos levéltár adatai szerint 1353-ban a Báthory, 1426-ban a Baktay, 1444-ben Rohody, 1451-ben a Bogdányi, 1452-ben a Tuzséry család birtokában volt.
1463-ban a Csiry Pál Szabolcs Vármegye akkori alispánja a falu hűbérura. A gyakori birtokcserére magyarázatot adhat, hogy ebben az időben vívta harcát a Garay-Cillei liga a Hunyadiak ellen. Mivel a pártállás akkoriban igen sűrűn váltakozott a kisebb birtokosok között valószínű, hogy egy-egy szolgálatért kapják birtokul a falut az akkori tulajdonosok.
A XVI. században a Habsburg-török háború idejét is többször végigpusztították Rakamazzal és Tokajjal együtt.
Hasszán temesvári pasa elől a falu életben maradt jobbágyai a Tisza mocsaraiba menekültek.
A Tokaj felé igyekvő erdélyi hadak, az Erdély kifosztására vonuló német csapatok lehetetlenné tették a falu újjáépítését. Elnéptelenedését a Tisza gyakori kiöntései is elősegítették. A nádas, mocsaras terület legfeljebb nemesi vadászterület lehetett ebben az időben.
Ez a név, a környező falvakhoz viszonyított egykori méretét fejezi ki; nagyobb falu volt a szomszédainál a Tisza mentén. Katolikus templomáról és plébániájáról a későbbi időkben nem történt feljegyzés, a reformátusok vették birtokukba.
A XV. Században a falu egy részét a Téthy és a Jékely családok bírták, de az egykori monostori földesúri jog még a század második felében is fennállt. Az 1500-as évek elején 300-350 lakosa van. A XVI. Század közepén Téthy György a fő tulajdonosa, de voltak más birtokosai is. A század második felében hol Nagyfalu, hol Újfalu néven tartották nyilván, és a Téthy, valamint a velük rokon Csornaköziek tulajdonát képezte.
Vannak dokumentumok, amelyek Apátszeg néven emlegetik a települést. Az Apátszeg név két része közül az egyik a település korára, a másik a birtokosára utal: egyházi tulajdonosa volt. A -szeg szónak itt bizonyára a vízbe nyúló földnyelv, félsziget jelentése volt. Ez nagyon is elképzelhető a régi Tiszamenti települések hagyományos formáját nézve: a folyó kanyarulatában, mint három oldalról védőburokban helyezkedik el a falu, a kijárás az árvizek idején is ármentesen maradó úton történt, amely a folyókanyarulat túlfejlődésével még szűkebbé vált. A természetes védelem adva volt, de a természetes árvízi pusztítás lehetősége is. A fellelhető írásokból az tűnik ki, hogy Nagyfalu és Újfalu történelme, története összefonódott, de mégis külön szálon önállóan fejlődött, tehát két különböző településről van szó. A XVII. Században teljes területe a Csornaköziek kezébe került.
A török hódoltság alatt a falu sokat szenvedett. 1683-ban Thököly Imre hívének, Hatházi Gergely kapitánynak ajándékozta. Egy ízben Tokaj labanc várura templomostól, házaival, lakosaival együtt elpusztította a települést és 1761-ig, más adatok szerint 1791-ig volt lakatlan puszta. Az első dátum tűnik hitelesebbnek, mivel a tolcsvai Bónis familia már 1785-ben birtokába vette. Tehát a betelepülés is korábban zajlott le.
A II. József által elrendelt népszámlálás adatai már Bónis László nagybirtokos tulajdonaként említi Nagyfalut 596 lakossal.
A XIX. Század elején újabb középbirtokosok neveivel találkozunk, a falu határának 75%-át négy család birtokolja. Bekény, Csoma, Miklós és Farkas. A kiegyezés után Nagyfalunak ezer holdon felüli birtokosa kettő van, Farkas Géza és Feldheim Emánuel.

A közigazgatási besorolás alakulása:

1860: Szabolcs vármegye, Dadai járás /Nagyfalu/
1870: Szabolcs vármegye, Dadai közép járás
1876: Szabolcs vármegye, Dadai felső járás

A XX. sz. elején lett nagyközség, 1908-tól Tiszanagyfalu.